Ismét kitör a balhé a magyar és a román kormány között, és előkerül a régi vita, hogy kié is Erdély, és mihez van joguk a magyaroknak. Ez így nem mehet tovább, határozzák el, és a koppenhágai nemzetközi bírósághoz fordulnak. A magyar követ jut először szóhoz:
- Amikor bejöttünk a Kárpát-medencébe, lepányváztuk lovainkat, főztünk egy gulyást, és ledőltünk. Reggel viszont sehol sem találtuk a lovainkat. Az avarok elárulták, hogy a románok voltak.
- Hazugság! - ugrik fel a román diplomata. - Ott se voltunk!
- Hát ez az. - mondja somolyogva a magyar követ - Akkor meg mit énekelnek itt az ősi földről.

A skót a pályaudvaron megkérdezi a hordártól, hogy mennyiért viszi ki a csomagjait.
- Az elsőt két pennyért, a többit egyért.
- Akkor az elsőt én viszem, maga pedig vigye a többit.

A lányt kioktat az anyja, hogy ha valamelyik fiú akar valamit, mindig mondja, hogy nem. Egyszer nincs otthon az anya és egy fiú beállít a lányhoz. Beszélgetnek egy darabig, majd a fiú megkérdezi:
- Kell rajtad ez a ruha?
- Nem.
A fiú letépi róla.
- Kell rajtad ez a melltartó?
- Nem.
A fiú azt is leszedi.
- Kell rajtad ez a bugyi?
- Nem.
Az is lekerül a lányról. Mikor meztelenül fekszik az ágyon a fiú megszólal:
- Kell rajtad ez a lyuk?
- Nem.
- Akkor betömjük.