Jean és a úr felszállnak a villamosra.
Jön az ellenőr és kéri a jegyeket.
- Mondja, Jean, van nekünk jegyünk?
- Nincs, uram.
- Sajnálom, ellenőr úr, de nincs jegyünk.
- Hát akkor büntetés lesz. Pénzük van?
- Mondja, Jean, van nekünk pénzünk?
- Nincs, uram.
- Sajnálom, ellenőr úr, de pénzünk sincs.
- Hát akkor mijük van?
- Tényleg, Jean, ha nekünk se jegyünk, se pénzünk, akkor mink van?
- Bérletünk, uram.

- Mondja, Jean, a citrom hangosan csipog?
- Nem, uram.
- Akkor én az előbb valószínűleg a kanárit csavartam a teába.

- Jean, ma egy zenész barátom jön vacsorára.
- Jól van uram. Akkor ma cintányéron tálatom a vacsorát.

Jean benn fekszik a korházban nagyon betegen, és már haldoklik. Bejön meglátogatni az uraság hűséges szolgáját, megáll az ágy végében és így szól:
- Jean, mi ez az egyre távolodó cipőkopogás?
- Elment az életkedvem uram!