Sztorik
Régebben egy olyan cégnél dolgoztam, ahol a telefonfelvételnek, vagyis inkább az azt követő bemutatkozásnak szigorú szabályai voltak, kész kis monológ volt, mire köszöntem, elmondtam a cég nevét, melyik kirendeltségéről ki vagyok, és még hozzátettem azt is, hogy miben segíthetek? Egyik alkalommal ezen szabályoknak eleget téve a vonal túlsó végén döbbent csend, majd tesóm irtózatos hahotában tört ki. Minden stimmelt, csak épp az otthoni telefont vettem így fel.

Unokatesóm idén elsős általánosban. Második napja a suliban, óra közepén feláll:
- Én már fociztam veletek, vágtunk, ragasztottunk, és tanultam is veletek. Már meguntalak titeket - és szépen kisétált az óráról.

Két indián eltévedt a sivatagban, megszólal a törzsfő.
- Lőj egyet, hátha észreveszik - erre lő a másik, de semmi felelet.
Ezt még eljátsszák háromszor, mire megszólal a másik:
- Sajnálom főnök, de elfogyott a nyílvesszőm.

A buszmegállóban két ember beszélget.
- Hallotta, a város külföldről rendelt autóbuszokat!?
- Ez rémes!
- Mi ebben a borzasztó?
- Már egy fél órája várunk. Mikor fognak azok ideérni?

A férfi mondja az anyósának:
-Óóóh maga olyan szép, hogy elmehetne egy kínai festőhöz modellnek.
-Óh ez kedves! De miért pont kinai festőhöz?
-Mert, ők festenek mindig sárkányokat.
-!!!