Az osztálytársaim megdugtak bármit, ami mozgott.
De én soha nem éreztem szükségét, hogy efféle korlátok közé szorítsam magamat.

Ismerős kiskrapek kb. 3-3,5 éves volt, mikor anyukáméknál volt megőrzésen. Csúnyán beszélt a nővérével, anyukám meg mondta, hogy kérjen bocsánatot. Nem akart. Erre anyu beküldte a hálószobába, hogy gondolkodjon el, milyen butaság sértegetni másokat. Tíz perc múlva kikullog a gyerek, bűnbánó arccal. Anyám kérdi:

- Na, fogsz máskor is csúnyán beszélni a testvéreddel?

- Nem. És a szekrényedbe se fogok többet belepisilni.

Olyan dagadt vagy, hogy többes számban kell neked köszönni.

Ha azért vagyunk, hogy segítsünk másokon, akkor minek vannak mások?

- Mi van írva a kínai temetőre?
- KI fing tunk, vagy Pá rizs