Jean, maga tökéletes inas.
Már harminc éve minden este hatkor felhozza a teámat az emeleti szobámba, és soha, egy cseppet sem löttyintett ki.
Árulja el, hogyan képes ezt megcsinálni?
- Ó uram, nagyon egyszerűen.
A lépcső alján felszívom a pofazacskómba, majd amikor az emeletre érek,
óvatosan visszaköpöm.

Jean, adott vizet a halaknak?
- De uram, még a tegnapit sem itták meg.

- Jean, kifutott a tej.
- Pedig kulcsra zártam, uram.

Jean benn fekszik a korházban nagyon betegen, és már haldoklik. Bejön meglátogatni az uraság hűséges szolgáját, megáll az ágy végében és így szól:
- Jean, mi ez az egyre távolodó cipőkopogás?
- Elment az életkedvem uram!

- Jean, hozza ide a tegnapi szódavizemet!
- De uram, annak már nincs ereje.
- Nem baj, nem verekedni akarok vele.