Az ötvenes évek elején egy kisváros órásboltja előtt hosszú sor kígyózik. Az arra haladó öregasszony megkérdi a hátul állók egyikét, mire várnak.
- Órákat hoztak a Szovjetunióból.
A néni izgatottan felkiált:
- Engedjetek előre! Én ezer közül is megismerem a mienket!

- Halló, doktor úr? Elnézést, hogy hajnalban zavarom, de a feleségemnek szörnyű fájdalmai vannak! Azt hiszem vakbél!
- Feküdjön vissza nyugodtan, uram!én már évekkel ezelőtt kivettem a felesége vakbelét, és olyat még nem hallottam, hogy valakinek újra kinőtt a vakbele!
- És olyasmiről hallott már a doktor úr, hogy valaki újra megházasodott?

- Mit csinál a részeg a botanikus kertben?
- Virágba borul...

Néhányan a hosszú házasság titkát kérdezik. Rendszeresen járunk étterembe, hetente kétszer. Egy kis gyertyafény, vacsora, lágy zene, tánc. Ő kedden megy, én pénteken.
/Anonymous/

A legbiztosabban úgy jegyezhetjük meg feleségünk születésnapját, hogy egyszer elfelejtjük.
/Nash/