Not Found

A vadász kimegy az erdőbe kis golyóssal. Találkozik a medvével. Rálő.
A medve megrázza a bundáját, majd megszólal:
- Vadász, pucsítasz vagy megdöglesz!
A vadász - mit tehetne - pucsít.
Másnap a vadász bosszúszomjasan kimegy az erdőbe a nagy golyóssal.
Találkozik a medvével. A medve megrázza magát, majd megszólal:
- Vadász, pucsítasz vagy megdöglesz.
A vadász kénytelen, kelletlen, de pucsít.
Már az előző napi is nagyon fájt, most még rosszabb.
Harmadnap a vadász kimegy tolókocsival az erdőbe, viszi magával a sörétest.
Találkozik a medvével, és rálő. A medve megrázza a bundáját, majd megszólal:
- Te, Vadász, szerintem te nem is vadászni jársz ide.

Az erdő közepén egy vadász egyszer csak egy hatalmas, félelmetes medvével találja magát szemben. Félelemtől remegő kézzel megkísérli lelőni a fenevadat, de nem jár sikerrel. Erre sarkon fordul és nekilódul: olyan gyorsan fut, ahogy csak bír. Végül azonban egy igen meredek szakadék szélén találja magát. Ekkor térdre hullik, égnek emeli széttárt karjait, és eképp fohászkodik:
- Istenem! Kérlek tedd ezt a medvét kereszténnyé!
Ekkor a fellegekben villámlás kerekedik, és a medve megtorpan, csupán néhány méternyire a vadásztól. Egy pillanatig tétován álldogál ott, aztán égnek emeli tekintetét és imigyen szól:
- Köszönöm Istenem! Köszönöm az ételt, amit ma elém tettél.