Nagyon régen, amikor még létezett az NDK, életemben először repültem. Barátnőkkel utaztunk Drezdába, német géppel. A repülőtéren kiszúrtuk magunknak az egyik légikísérő férfit, német egyenruhában, aki ott sürgött-forgott, és nagyon jóképű volt. Nyíltan magyarul ecseteltük, hogy mit szeretnénk vele csinálni, úgy, hogy hallhatta. A leghangosabb persze én voltam, szépen mosolyogtam rá, ő szépen visszamosolygott. Amikor elhelyezkedtünk a gépben, bekötöm magam, a pasi megáll mellettem és kedvesen, a legtisztább magyarsággal megkérdezi:
- Kisasszony segíthetek valamiben?

A feleség éjszaka arra ébred, hogy a férje álmatlanul forgolódik az ágyban.
- Mi van veled?
- Nem tudok aludni, a szomszéd Kovácsnak tartozom százezer forinttal, holnap kéne megadnom, de nincs pénzem.
- Majd én segítek - mondja a feleség. Odamegy az ablakhoz, átkiált a szomszédba:
- Kovács, alszol?
- Mi van? - kiáltja vissza a szomszéd.
- Tudod, hogy a férjem tartozik neked százezer forinttal?
- Persze.
- Holnap kéne megadnia, de nincs egy vasa se - mondja az asszony, becsukja az ablakot, és lefekszik.
- Mire volt ez jó? - kérdezi a férj.
- Aludjunk, majd most virraszt a Kovács helyetted.