Julist elszerződtették cselédnek a szomszéd faluba, az országos hírű mintagazdához, aki állítólag takarékos természetének köszönhette a gyarapodását.
A lány pár hónapi munka után egyszer csak otthagy csapot-papot és hazaszökik az apjához.
- Hát beléd meg mi ütött, Julis? - kérdi az apja.
- Még nem telt le az esztendő!
- Tudom, édesapám, de idehallgasson: márciusban kimúlt a gazda tehene.
Egész márciusban marhahúst ettünk.
Áprilisban megdöglött az anyakoca, négy hétig nem volt más, csak disznóhús.
Azután májusban a kanca lehelte ki a páráját, úgyhogy májusban végig lóhúst ettünk.
- Julis, Julis, hát ez még nem olyan szörnyű!
- Igen, de most meg a gazda anyja van a halálán…

- Édesapám, csuklik a ló!
- Adjál neki vizet!
- Nem úgy, hanem össze.

Nyár van, kegyetlenül süt a nap, a hőség óriási.
Az öreg székely, fiával kaszál kint a réten.
Megszólal a fiú:
-Ez nem igazság édesapám, mi itt a nagy melegben kaszálunk, míg otthon anyám a húgommal a hűvös pincében kötöget.
-Ne búsúlj fiam! Lesz ez másképp is.
Gondold csak el, jön a tél, mi a jó hűvösben fent a hegyen vágjuk a fát, de anyádék otthon a nagy melegben kell kötögessenek.