Az öreg Sanyi bácsit beviszik az öregek otthonába. Ahogy ott ülnek a felvételi irodán, hogy a papírokat aláírják, látják ám, hogy Sanyi bácsi lassan elkezd jobbra dőlni. Az ápolónő rögtön felegyenesíti, és egy párnát tesz a jobboldalára. Egy idő múlva Sanyi bácsi lassan elkezd balra dőlni. Az ápolónő megint felegyenesíti, és egy párnát tesz a baloldalára is. Rövid idő múlva Sanyi bácsi előredől. Az ápolónő gyorsan elkapja, s kiegyenesíti. Vége van a bejelentkezésnek, és Sanyi bácsit megkérdi a családja, hogy hogy tetszik neki az öregek otthona?
- Eddig nem nagyon, - válaszol az öreg- nem hagynak fingani.

Béla egész nap bűnösnek érezte magát, egyszerűen nem tudta magát túltenni a történteken, és nem tudott másra gondolni, a bűntudat és a szégyen elviselhetetlen volt számára, és két hang viaskodott benne.
Az egyik szerint:
- Béla, ne aggódj emiatt, nem te vagy az első orvos, aki lefeküdt a betegével és nem te leszel az utolsó sem. Különben is egyedülálló fiatalember vagy, ne problémázz ezen. - így az egyik hang.
Mire a másik hang, kérlelhetetlenül zökkentette vissza a valóságba:
- Béla, te állatorvos vagy, vazze!!!