Péntek este van már, vagy késő délután
Zsibbadt aggyal magam elé nézek csak bután
Kurzor villog mélán a root konzolon
Gépelnem kéne, de hogy mit, nem tudom
Itt rohadok megint, csak b@$zom a rezet
Benn a munkahelyen, egy jó csehó helyett!
Testem itt van ugyan, lelkem a kocsmába
Krigli sör előttem, az oldalán pára
Magam előtt látom lelki szemeimmel
Belekortyolok hát, az íze is stimmel
Kellemesen hűvös, kesernyésen finom
Konnyéden átsegít múló gondjaimon...
Gyönyörű az álom, de hitvány a való:
ITT KELL ÜLNÖM HATIG, HOGY B@$$ZA MEG A LÓ!

Néha csuklani szoktam, és olyankor sehogyan sem bírom abbahagyni. Épp a bankba mentem, és a helyzet egyre csak rosszabbodott. Odamentem ahhoz a jóképű pénztáros fiúhoz - mindig hozzá próbálok kerülni -, és mondtam:
- Erről a számláról szeretnék harmincezer forintot felvenni.
Egy ideig matatott a terminálján, majd azt mondta.
- A számláján nincs pénz, hölgyem.
- Dehát legalább százezer forintnak kell lennie - mondtam megdöbbenve.
- Nem hogy nincs pénz, de kétszázezer mínuszban van.
- Ez nem lehet igaz - rebegtem, és majdnem leültem a földre.
- Nem is igaz - mosolyodott el, és kitette elém a három tízezrest. - De a csuklása elmúlt - kacsintott.