Az új tanítónő elé jóképű legényt küldenek a vasútállomásra. Felrakja a legény a csomagokat a szekérre, a csinos tanítónőt maga mellé ülteti a bakra. A falu szélén a legelőn egy bika éppen közösül a tehénnel. A városi tanítónőt ugyancsak lenyűgözi a látvány, s azt kérdezi a legénytől:
- Honnan tudja a bika, hogy... izé... szóval, hogy mikor alkalmas a pillanat?
- Elárulja azt a nőstény illata.
Hajtanak tovább, most egy csődört és egy kancát látnak hasonló helyzetben.
- És a csődör honnan tudja? - kérdi a kíváncsi nő.
- Neki is a nőstény illata árulja el. Ahogy a birkáknak vagy a kutyáknak is.
Megérkeznek a szálláshoz:
- Köszönöm a fuvart! - mondja a tanítónő. - És látogass majd meg egyszer, ha már elmúlt a náthád!

Az állatkerti hím gorilla elpusztult, és nem volt pénz újat vásárolni. Viszont a nőstény gorilla tüzelni kezdett, kezelhetetlenné vált, a vezetőség attól félt, hogy kárt tesz valakiben, vagy magában. Megkörnyékezték Józsit, a takarítót, aki arról volt ismert, hogy válogatás nélkül minden nő iránt erősen érdeklődött.
- Józsikám, megdugnád a gorillát tízezer forintért?
Józsi hosszasan gondolkodott, majd kibökte:
- Rendben, de csak három feltétellel: 1) csókolózni nem fogok vele, 2) soha, senki ebben a büdös életben meg ne tudja...
- Rendben van Józsikám, mi a harmadik?
- Hááát... adhatnának egy kis haladékot, amíg összeszedem a pénzt.