Új hűtőszekrényt kell vennünk, mert a régi már eléggé leamorizálódott. Ki is választottuk. Kicsit feledékeny vagyok, ezért nejem szépen bepakolta a tárcámba a pénzt, és a lelkemre kötötte, hogy másnap ebédidőben ugorjak ki, és vegyem meg. Reggel indulás előtt furcsa érzésem volt, benéztem a hűtőbe: - Mit is kell vennem, mit is? Tejet? Nem. Margarint? Nem. De valamit ... ja, hűtőt!

Az étteremben lepottyan az asztalról a vendég kanala. A pincér odaugrik, és a zsebéből elővéve átnyújt egy kanalat. A vendég csodálkozik:
- Mondja, maguk mindig ilyen figyelmesek?
- Igen, uram. Nemrég felvettünk egy statisztikust, aki kiszámította, hogy időnk 14%-át arra fordítjuk, hogy kicseréljük a leesett dolgokat.
Ezért mindenki a zsebében hordja a tartalékot.
- Ez kiváló. És mondja, miért lóg egy madzad a sliccénél?
- Tudja, a statisztikusunk kitalálta, hogy amikor elmegyünk WC-re, ne kelljen kézzel hozzáérnünk a műszerünkhöz, mert akkor utána kezet kell
mosni, ami idő- és vízveszteség. Így csak ezt a madzagot megrántjuk és mindjárt kint van minden.
- És mondja, hogyan teszi vissza?
- Hát mit gondol, miért van nálunk a kanál ???