Az ötvenes évek elején egy kisváros órásboltja előtt hosszú sor kígyózik. Az arra haladó öregasszony megkérdi a hátul állók egyikét, mire várnak.
- Órákat hoztak a Szovjetunióból.
A néni izgatottan felkiált:
- Engedjetek előre! Én ezer közül is megismerem a mienket!

Jelcin hazalátogat a szülőfalujába. Találkozik régi ismerősével. Megkérdezi tőle:
- Misa bátyám, van magának videója?
- Hogyne - válaszolja az öreg - még hifitornyom is van. sőt hifitornya és videója már mindenkinek van a faluban.
- És televíziója van-e? - érdeklődik tovább.
- Hát persze, színes! - vágja rá az öreg.
- És tudja-e, hogy ki vagyok én? - faggatózik tovább Jelcin.
- Hogyne tudnám édes fiam. Te vagy a tegnap érkezett francia újságíró.
- Misa bátyám, Misa bátyám, hát nem ismer meg? Jelcin vagyok a Borisz fia.
- Akkor meg mit hülyéskedsz? - kérdi rosszallóan az öreg.
- Hisz tudod, hogy még villany sincs a faluban.

Újgazdagék egy bulira meghívnak egy cigányzenekart . A prímás és a brácsás kikéredzkedik a fürdőszobába.
Van ott minden, jakuzzi, medencekád, több, mozaikkal kirakott vécé és meglátnak két bidét.
Azt mondja az egyik:
- Te Gazsi, ezeknek még ivókút is van a fürdőszobájukban!
- Egyértelmű, ha szarás közben megszomjaznak...